la scuola

Nos! Azt az utasítást kaptam, hogy a blogot írni kell!Tehát írom. Én nem vagyok nagy blogozó, de erre már rájöttetek, naplóm sem volt soha, nem szeretek írni, mert az sokáig tart, és szóban sokkal egyszerűbb, és mivel minden nap beszélek és kibeszélem az eseményeket, ezért utána már nincs kedvem megírni.
Beteg voltam. Mandulagyulladás. Rossz volt, láz meg minden, de már jól vagyok. Anyukám kedvenc kolleganőjével kiokoskodta, hogy ez azért volt, mert a sok tanulás és nehéz vizsgaidőszak miatt túl sok stressz érte a szervezetem és ezért legyengült, az egyébként is siralmas organizmusom. Ebben egyébként tényleg van valami. Na de hagyjuk is, különben is ma van a karnevál itt Vibo-ban, mindjárt kezdődik és nincs sok időm, tegnap meg már edzeni is voltam, és jó volt, annak ellenére is, hogy az áram csupán 3x ment el. De nem estem le a futópadról, leugrottam, és így jól vagyok!:) ja, és 3 napja nem ettem csokit!!!De ma fogok enni sütit, mert ma karnevál van, és csak reménykedni tudok, hogy az eső - ami a napokban ledöntött egy dombot a közelben és 3 kollégám is hajléktalanná vált, és romba dőlt az egész eddig felépített élete - szóval, hogy ez az eső a mai napon csak pár órára kibírja, hogy láthassam milyen a viboi karnevál.
Suli. Erről kell most írnom, mert már 2x megígértem, és kezdem magam szarul érezni, de nincs sok időm, szóval rövid leszek.
Jó. Élvezem. Kaotikus. Siralmas. Nevetséges. Hasztalan.
Az első napokat túléltem. Ma már beszélgetek a kollegákkal a folyosón. Megbecsülnek a legtöbben, és a célom, hogy ha elmegyek, nyomot hagyjak a diákok életében. Azt akarom, hogy én azok a tanárok között legyek, akikre egész életükben emlékezni fognak, és aki inspirálta őket. Nekem kevés ilyen van, talán 3. De ők gyakran eszembe jutnak. Ilyen akarok lenni én is, és úgy érzem jó úton haladok. Ennek 3 oka van. Közel vagyok hozzájuk korban és megértem őket, ezért együtt tudunk működni. Kedves vagyok és motivált így ők is azzá válnak. Jó az angolom. Itt nem arra akarok célozni, hogy milyen okos vagyok, hanem arra a tényre, hogy az iskolában az anyanyelvű Helen után én beszélem a legjobban a nyelvet. Hogyan is lehetne egy tanár hiteles anélkül, hogy profi abban, amit csinál/tanít.
Heti 13 órarendi órám van, 13 különböző osztályban első ás másodikosokkal, szociális tanulmányok, pedagógia és sport szakos osztályokkal. Ezen kívül 3 órában délután segítek a nyelvvizsgafelkészítő órákon. Ebből két fajta van: cambridge és trinity. Ezekért nem rajongok különösebben, mert nem látom sok értelmét. A tanárok (Helen és Anna Pia) fáradtak, a diákok unatkoznak, és én hasztalannak érzem magam. Remélem változni fog a véleményem hamarosan. Itt folytatom nemsokára, most mennem kell!:)