Na jó!Hát muszáj nekiállnom, ugye!?

Tudom, hogy el vagyok késve, de nincs és nem is volt ihlet. Esik, folyton csak esik én meg bedepizek. Napot akarok, ha már nincs is melegem, mert persze nem hallgattam a nálam okosabbakra és sikerült kihoznom az átmeneti kabátom, akkor legalább legyen nap. A C-vitamin is kezd elfogyni a szervezetemből (ami ugye nálam nem túl jó jel), és már az sem segít, hogy ma 25 olasszal tudják többen a világban, hogy ez a fontos vitamin egy magyarnak köszönhető!

Azt sem tudom, mivel kezdjem. Elszúrtam már az elején, mert nem akkor írtam, amikor még friss volt az élmény, most meg már enyhültek az érzelmek. De akkor menjünk szép sorban, mert azért magamnak jegyzeteltem.

Utazás:

Pontosan úgy zajlott, ahogy vártam. Tele váratlan akadályokkal és egy adag balszerencsével. Olaszország tudom, de hogy én mindig ilyen szerencsés legyek, ez hihetetlen!!!

Szóval miután kisírtam a szemem a Népligetben és az utána következő pár száz kilométeren, a 2 bőröndömmel, 2 válltáskámmal és 1 kajás szatyrommal döcögtem Itália felé. Mellém ült egy csajszi, Éva, aki jó útitárs volt és természetesen ment az olasz vőlegényéhez Riminibe. Mikor Firenzében leszálltam másnap 10 körül, és elbotorkáltam a „lakásommal” a vasúti pályaudvarhoz, hogy beadjam a csomagjaim, újra összetalálkoztunk, és legalább 3 órával kevesebbet kellett egyedül várnom este 8.45-ig. Aztán ő felszállt a vonatra én meg elindultam, hogy beszerezzem a legfontosabb dolgot a 21. században, az internetet. Ez viccesen ment, de miután a Peti és a másik Peti kiokoskodták, hogy mi lenne nekem a legjobb telefonos távsegítséggel, végre beszereztem azt, ami nélkül nem bírnám, és ez tény.

Ettem a McDonaldsban, sétáltam a városban, de még mindig csak 5 óra volt, szóval írtam egy régi barátnak (Giubbo), hogy a városban vagyok és találkozhatnánk. Szerencsém volt, elmentünk egy bárba, ahol aztán csatlakozott a Simone (ex olasz pasi), mondván nem hiszi el, hogy tényleg ott vagyok.

Fura volt, de jó is, mert éreztem, hogy van kire számítanom abban a városban.

Aztán jött a kalamajka. Most is rossz érzésem van, ha erre gondolok, nem kívánom senkinek, hogy átélje a rémálmát!!!Miközben a megállóban vártam az esti buszomat egy idős olasz néni szóba elegyedett velem, és még hálás is voltam, hogy egy buszon utazunk (szerinte), mert hogy mindketten Calabriába megyünk, és még közel is egymáshoz. Gondolom a storyt már ti is ki tudjátok innentől találni! Természetesen miután ő olyan jól útbaigazított, a két egymás mellett álló busz közül azt választottam, ami a helyes volt. Szerinte. Rossz döntés volt. Mikor a sofőr megkérdezte hova megyek, és mondtam a választ a másik busz abban a pillanatban elhajtott mellőlem. Kiderült, hogy nem jó ötlet öreg nénikben megbízni… és még rosszabb, ha másra bízod magad, és nem hallgatsz a józan eszedre.

Összeomlottam, de a sofőr kedves volt, felajánlotta a segítségét, aminek a vége az lett, hogy mikor leszálltam vasárnap reggel 8kor a buszról (közel Vibohoz) egy egész éjaszkán át tartó sms-és után a mentorommal, ki kellett fizetnem azt a jegyet is! Még egy jó tanács: ne rendeljetek neten olasz buszjegyet!:)

Mondanom sem kell, hogy nem csak kellemetlen volt az egész szitu mindenki előtt, de a 2 napi utazás teljesen kifárasztott, szóval semmi másra nem vágytam csak egy zuhanyra és egy ágyra!

Ezt végre megkaptam! A lakás jó, a házinéni kedves, és Anna Pia (jól jegyezzétek meg a nevét) sokkal normálisabb élőben, mint emailben.

A következő hét meglehetősen élmény dús volt. Vasárnap este mozi (Sherlock Holmes), hétfő suli első napja, 2-3 vacsi, szülinap egy baráti társasággal. Ezt még meg kell említenem, mert az Emővel ellentétben nekem a kulináris élvezetekből kevés jut, de a röhögésből annál több. Van egy pasi, Nicola. Na ő lassan 50, de halálra röhögtem magam rajta. Nagyon vicces, és persze a téma az én magyarságom, olasztudásom és Ciccolina volt.:) a többi megy magatoktól is, ugye?!

Szombaton volt egy tanári ebéd Mileto-ban, ami arról híres, hogy siteni csirkét sütnek a kemencében. Aztán jött a többi, pizza (hasonlóan jó ízvilággal), nutellás pizzatekercs, gyümölcs, meg még volt pár főtt zöldség, de azt jobbnak láttam kihagyni. Miután felszedtem 2 kilót, este elmentünk még egyet vacsizni a „barátokkal”, mert még nem volt elég tág a gyomrom!Tényleg nem, de azért mert a határra érkeztünk. Ettem egy negyed adag gombás tésztát és nem bírtam tovább. Na nem mintha az utána következő, asztalon gőzölgő, vértől csöpögő Fiorentina (steak) túl ínycsiklandozónak tűnt volna…

Viszont a desszert, az fantasztikus volt. Még mindig nem derítettem ki a nevét, de citromos-tejszínes fagyi szép nagy kehelyben!:)ez most a kedvencem!

Azt azért még el kell mondanom, hogy az Annapia nem főz, mindenki ezzel cikizi is, szóval ilyen szempontból nem jártam jól, de helyette elvisz vacsizni, ami azért jó.

Folyt. Köv.: suli