La fine settimana

A hétvégén voltam étteremben és egy röplabda meccsen is. A képek ezekről készültek.
Az étterem Vibo Marina-ban volt, egy nagyon nagyon szép helyen, itt dolgozik Ciccio Anna Pia férje (a kikötő irodájában), és persze itt van a legközelebbi tengerpart is. Természetesen esett, de ez csak egy ok volt, hogy nem láttam a tenger rendesen, még este is volt, mert itt ugyebár a hétvégi szórakozás kizárt, hogy este 9 előtt elkezdődjön. Ilyenkor mindig hoznak-visznek, de ezt a vacsit már én fizettem. Az előétel haltál volt, ettem rákot, és még a polipot is megkóstoltam, de továbbra sem ízlik, szóval itt fel is hagyok a további próbálkozással. Főételnek is halat ettem, magában. Itt nincs köret, az nem divat. A sok fogás közé a köret már nem fér be. De jól laktam, mert kenyeret viszont mindenhez esznek, néha komolyan az az érzésem, hogy rosszabbak, mint mi! Desszertnek kipróbáltam egy itteni, pontosabban pizzo-i specialitást, a tartufo-t, ami egy nagyon finom fagylaltféleség, és ebből a városból ered. A fényképen látjátok. A múltkori édesség egyébként, ami még mindig a kedvencem, az a sorbetto. Az esti szórakozás érdekessége még egyébként, hogy itt szombat este csak az marad otthon aki nem tud menni. És persze hova máshova mehetnének, mint étterembe. Hiszen milyen jó is éjfélig enni, aztán ágyba bújni!:) A mindenki alatt tényleg mindenkit értek, rendszeres szórakozó partnerem Lucrezia és Nicola gyermeke, az öt éves Vincenzo. Eleinte nem kedvelt, de szombaton már a nevem is kimondta. Meghódítottam!:) Róla mindig az Ádám jut eszembe. Vele pótolom a hiányát. Ami azért nem könnyű, mert elég érthetetlen a beszéde, és hihetetlenül sokat nyafog. De ez nem csoda, felnőttek között felnőni nem egyszerű!!! Szóval a gyerekek mindenhova mennek a szülőkkel, legyen az étterem, mozi, vásárlás, vagy vasárnapi meccs!
A meccs egyébként szuper volt, eszembe jutatta extra rövid röplabda karrierem, és szerettem volna labdát ütni én is. De mivel a srácok 2 méter felett voltak, ezért nem látták, hogy épp kérem a labdát!:) Mi vesztettünk, Velence nyert, de magamban azt gondoltam nem is baj, mert ők voltak a helyesebbek. Tapsolás közben arra gondoltam milyen helyesek az olasz fiúk, és milyen szép párt alkotnának a magyar nőkkel, aztán tovább gondoltam, hogy mivel a magyarok viszont okosabbak (persze már aki, és kedvesebben, az előbbi kitérővel), ezért inkább transzplantálnám az olaszok fele szépségét a magyarokba és akkor máris meglenne a tökéletes vegyület. Elméletben!!! Gyakorlatban csak sóhajtozom, és az én nagy Ő-re gondolok, hogy bárcsak itt lenne, és akkor becsukhatnám a szemem!:) A lányok rondák, de tényleg, eddig 3 szép lányt láttam, a tanítványaim, de ők viszont gyönyörűek. Itt nincs közép mezőny, ezért rám figyelnek órán!:) ami azért nekem nagyon jó, sok szempontból!
Szóval visszatérve a meccsre, sok volt a gyerek, és sajnáltam őket, mert persze ez nem az ő, hanem az anyukájuk (többnyire) élvezete volt.
Most lassan abbahagyom, és ígérem legközelebb már tényleg a sulival folytatom.
Megyek futni az edzőterembe. Azért csak futni, mert miután pénteken kipróbáltam a „Body Pump” nevezetű edzést, másnap nem bírtam hajat mosni, mert és most figyeljetek!!, a könyökömben volt izomlázam!!!Az izomláz se nem jó, se nem kellemes dolog, de a könyökben higgyétek el borzasztó!!
Ki kell hangsúlyoznom, hogy nem az én hibám volt, mert én nem akartam súlyt rakni a rudamra, de az edző miután „calabrese” kiderítette, hogy egy éve nem sportoltam, azért csak rá rakott nekem 2-2 kilót! A rúd is volt annyi maga, szóval most inkább futok, mert azt én kontrolálom!